Könyvtári ismeretek

1 Könyvtártörténet, könyvtártípusok, könyvtári rendszerezés

könyvtár: dokumentumok tárolására, rendszerezésére és közreadására szolgáló intézmény ; hagyományosan könyvek folyóiratok, papíralapú dokumentumok és nyomtatványok gyűjtésével, rendszerezésével, tartalmi feltárásával, tárolásával és visszakeresésével foglalkozik ; a nem hagyományos ismerethordozók szintén az állományok részét képezik (film, zene, stb…)

dokumentum: rögzített ismeretet tartalmazó, az ismeret átadására szolgáló anyagi objektum

1.1 Könyvtártörténet

A könyvtár gyakorlatilag egyidős az írásbeli kultúrával. Eleinte az írásbeliség a törvények rögzítésére szolgált, később az uralkodói hatalom, az oktatás, a tudás is méltó lett a megörökítésre, megőrzésre. Az írásbeliség elterjedése tette lehetővé a különféle dokumentumok nagyobb számú előállítását. Az i. e. 600-as években az Asszír Birodalomban már könyvtárakban őrizték az ékírásos agyagtáblákat. A leghíresebb könyvtár ezek közül a ninivei volt, amelynek állományában több, mint 60.000 agyagtáblát tartottak számon. A könyvtárat megsemmisítették az ellenséges seregek, de az agyagtáblákat megőrizte a föld,  angol régészek találták meg és dolgozták fel ezeket.

Az ókor legnagyobb könyvtárának gyűjteménye vetekedett a maiakéval. Az egyiptomi Alexandriában hozták létre az i. e. 3. században. Gyűjteménye több, mint félmillió papirusztekercset számlált. Az is ismert, hogy szakavatott könyvtárosok dolgoztak benne, akik katalógust is készítettek. A könyvtár állománya i. e. 43-ban tűzvészben pusztult el. Ez a veszteség azért is pótolhatatlan, mert az ókori világ szinte valamennyi tudományos és irodalmi művéből őriztek itt egy-egy példányt.

Az ókori rómaiak értek el még jelentős eredményt a könyvek nyilvántartása terén, ugyanis a felgöngyölt papirusztekercsekre kis csonttáblácskát fűztek, amire ráírták a tekercs legfontosabb adatait. Róma városának már i. e. 40-ben volt közkönyvtára, 300 évvel később 30-ra rúgott ez a szám. Jelentősek voltak továbbá a tehetősebb rómaiak magánkönyvtárai is.

A középkori Európában ezzel szemben a kéziratok előállítása szinte teljesen az egyházi intézményekhez kötődött, így kezdetben kolostorokban és egyházi központok mellett létesültek nagyobb könyvgyűjtemények. A 13.-14. századtól megjelennek az oktatási intézmények könyvtárai (Oxford, Krakkó, Bologna). A könyvnyomtatás elterjedése, a könyvek nagyobb számban történő előállítása is elősegítette a könyvtárak létrejöttét. A 16. századtól találhatunk közkönyvtárakat, főúri és polgári magánkönyvtárakat. A 18-19. századig egy egészen szűk réteg kiszolgálására hivatott intézményből a polgárosodással, a nyomdatechnika fejlődésével, az olvasni tudás egyre általánosabbá válásával egy jóval szélesebb hatókörű intézmény és intézményrendszer jött létre. Ekkor alapítják a modern, nagy gyűjteményeket, a tudományos könyvtárakat és az országhoz, nyelvhez kötődő nemzeti könyvtárakat. A 20. század szintén meghatározó a könyvtártörténetben, hiszen a jóléti demokráciák egyik alapvető emberi joga az információhoz jutás joga, amelyet elsősorban a könyvtárak hivatottak biztosítani. A 20. század utolsó évtizedére és a 21. század elejére pedig újabb kihívással találják szemben magukat a könyvtárak, kell-e, köteles-e egy könyvtár korlátlan hozzáférést biztosítani a világhálóhoz, hogy olvasói már ne csak az adott könyvtáron belül, hanem bárhol a világon meglévő dokumentumhoz hozzájussanak.

Magyarországon a könyvtártörténeti folyamat a középkori jellegzetességekkel indul. Eleinte tehát egyházi intézmények, kolostorok szomszédságában hoztak létre jelentősebb gyűjteményeket. Pl.: a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtára (több, mint 900 éves, itt őrzik az első leírt magyar szavakat tartalmazó írást, a Tihanyi Apátság alapító levelét 1055-ből), Mátyás király könyvtára (a Corvinák vetélkedet a Pápa könyvtárával), Zirci Cisztercita Apátság Könyvtára (jelentős a 18-19. századi természettudományos anyaga).

Később fontos oktatási intézmények könyvtárai emelkedtek jelentős rangra. Pl.: a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, a sárospataki Református Kollégium Könyvtára.

Nemzeti könyvtárunk főúri könyvtárból ered. Az európai mércével mérve is jelentős gyűjtemény alapjait Széchenyi István édesapja gróf Széchényi Ferenc fektette le, mikor 1802-ben a nemzetnek ajándékozta kb. 15000 kötetes könyvtárát. Az Országos Széchényi Könyvtár minden magyar és magyar vonatkozású dokumentumot gyűjt, mai állománya közel 5 milliós. Nevezetes a több, mint 500 kódex, amelyből 32  Corvina .

1.2 Könyvtártípusok

            A könyvtárak működési rendjét jogszabályok rögzítik. A különböző típusú könyvtárak nem függetlenek egymástól, rendszert alkotnak.

nyilvánosság szerint: nyilvános (bárki használhatja), korlátozottan nyilvános (felhasználók korlátozott részére áll rendelkezésre), zárt (általában magánkönyvtárak)

gyűjtőkör szerint: nemzeti, közművelődési, szak, felsőoktatási, iskolai, elektronikus

gyűjtőkör: az a szűkebb-tágabb szakterület, melynek irodalmát egy könyvtár rendszeresen beszerzi

könyvtárközi kölcsönzés: különböző könyvtárak együttműködési módja, mely lehetővé teszi hogy valamely könyvtár olvasótermében rendelkezésre bocsássa azokat a műveket, melyek saját állományában nem találhatók meg, de egy másik könyvtárból ideiglenesen átkérhetők. Hogy mi hol található, abban az Országos Dokumentumellátó Rendszer segít: https://odr.lib.unideb.hu/

közös katalogizálás: célja, hogy egy dokumentumot az országban csak egyszer katalogizáljanak, a dokumentumot beszerző más könyvtárak a katalógustétel másolásával és kiegészítésével váltsák fel a saját katalogizálást. Magyar Országos Közös katalógus: www.mokka.hu

1.3 A könyvtár funkcionális részei

            A könyvtárak egyes funkciói speciális térbeli kialakítást igényelnek, ettől azonban kisebb könyvtárak esetében nincs mindig lehetőség. Ekkor a funkciók és terek összevonása történik. A legfontosabb terek:

• kézikönyvtár, olvasóterem: a helyben olvasás helye, a kézikönyvtár használata itt lehetséges. a kézikönyvtár állománya nem kölcsönözhető.
• szabadpolcos övezet: a dokumentumok szakrendben, azon belül pedig betűrendben helyezkednek el. Az olvasó önállóan keresi meg a szükséges dokumentumot.
• médiatár: a könyvtár állományában található audiovizuális dokumentumok (diafilm, bakelitlemez, MC, CD, VHS, DVD, CD-ROM, DVD-ROM, Blueray, stb…) helye, kölcsönzésükre könyvtáranként egyéni szabályok vonatkoznak. Ezek helyben használatához általában biztosítottak az eszközök.
• folyóirat olvasó: a könyvtárba érkező periodikumok helye
• kölcsönzőpult: feladata a kölcsönzés biztosítása, kisebb könyvtárakban nem különül el az olvasói terektől.
• számítógépterem: számítógépek és internet biztosítására alkalmas tér, nagyobb könyvtárakban erre külön tér áll rendelkezésre, egyéb esetekben általában az olvasóterem része.
• katalógusterem: az elektronikus katalógusok megjelenésével folyamatosan kifelé szorul, feladata a könyvtári állományban való keresés biztosítása, katalógusszekrények helye
• tájékoztató pult/olvasószolgálat: a felhasználókkal az őket érdeklő információk és dokumentumok megismertetése, a könyvtárban való eligazodás segítésére szolgál

1.4 Könyvtári katalógusok

katalógus: különböző szempontok szerint felsorolja egy vagy több könyvtár állományát. A könyvtárak rendszerint nem egy, hanem többféle katalógust szerkesztenek, könnyítvén a kereshetőséget. Típusai: betűrendes (formai feltárás) és tárgyi (tárgyi feltárás). Hagyományosan papír alapú (cédulakatalógus).

betűrendes katalógus: a dokumentumok szerzők szerint, betűrendben vannak rendszerezve

tárgyi katalógus: a dokumentumok téma szerint vannak rendszerezve. Típusai: tárgyszó- és szakkatalógus.

tárgyszó katalógus: a művet leíró kulcsszavak betűrendjének megfelelően épül fel. Pl.: Schmidt Egon: Vízivilág c. könyvének tárgyszavai: biológia, állattan, vízi-állatvilág, Magyarország. 

számítógépes katalógus: megvalósítása egy adatbázis. Ez a tájékoztató eszköz a könyvtárt kiszolgáló számítógépes programnak egy olyan funkciója, amely az olvasó számára is hozzáférhető. A legtöbb program lehetővé teszi a szerzők és közreműködők, a cím, a raktári jelzet, az ETO-szám és a tárgyszó szerinti keresést. Ha konkrét adatot nem ismerünk, a program lehetőséget nyújt arra is, hogy egy téma, fogalom, kulcsszó segítségével böngésszünk a könyvtári állományban. A számítógépes adatbázis működhet csak az adott könyvtárban, lokálisan vagy elektronikus hálózat, internet segítségével bárhonnan, bárki számára elérhetően. Ezeket távoli, nyilvános elérésű könyvtári katalógusoknak hívjuk (angol neve Online Public Access Catalogue). Az angol név kezdőbetűjeiből lett az általános elnevezése: OPAC

A különböző katalógusok közti eligazodást a keresztkatalógus és a katalógusszótár segíti.

A hagyományos katalóguscédulán a következő adatok vannak feltüntetve:

1.4.1 Egyetemes Tizedes Osztályozás

            A szakkatalógusok az ETO szerint épülnek fel. A szakkatalógus olyan hierarchikus felépítésű rendszer, amely számok segítségével írja le a tudományos művek rendszerét. Az ETO tízes csoportokra osztja a tudományterületeket: ezek a főosztályok: amelyek – megint tízes beosztás szerint – osztályokra, azok pedig további alosztályokra bomlanak. Erre azért van szükség, hogy az egyre szűkebb, konkrétabb felé haladva minél mélyebb, pontosabb legyen a dokumentum tartalmának a leírása. Így kereséskor a témának leginkább megfelelő dokumentumot lehet megtalálni. Ez a rendszer egyben nemzetközi szabvány is (UDC).

            Főosztályok:

0 Általános művek

1 Bölcselet (filozófia, pszichológia, etika stb.)

2 Vallás, teológia

3 Társadalomtudományok

4 (jelenleg betöltetlen, régen nyelvészet)

5 Matematika és természettudományok

6 Alkalmazott tudományok

7 Művészetek; Szórakozás; Sport

8 Nyelvészet; Irodalomtudomány

9 Régészet; Földrajz; Történelem

            Osztályok, alosztályok pl.:

8                      nyelvészet, irodalom

820/899           az egyes nyelvek irodalma

894                  az uráli és altáji népek irodalma

894.5               az uráli és finnugor népek irodalma

894.511           magyar irodalom

Ezek a hármas csoportokból álló szakjelzetek egymással logikai kapcsolatba is hozhatók, sőt további jelölések segítségével egyéb információk is közölhetők a dokumentum tartalmáról. Pl.:

894.511=20                magyar irodalom angol nyelven

894.511(918)              magyar nyelvű irodalom Dél-Amerikában

894.511”18”               magyar irodalom az 1800-as években

894.511Arany            Arany János költészete

1.4.2 Cutter-szám    

A szabadpolcos rendszerek a szakirodalmi rész kialakításánál az ETO egyszerűsített változatát veszik alapul. Adott témán belül a könyvek ABC-rendben, a Cutter-számoknak megfelelően helyezkednek el a polcokon.

A Cutter-szám más néven betűrendi jel. A könyvek betűrendes raktározására kialakított rendszer. Egy betűből (ami azonos a szerző vagy tárgyi rendszó első betűjével) és egy számból áll, mely minden betűnél újrakezdődik, és a szerzők nevének ABC sorrendjében nő. Ezt a rendszert követik a szépirodalmi művek is.
Pl.:

K 96    Krúdy Gyul
Sz 72   Szerb Antal
Z 72    Zrínyi Miklós

1.4.3 Könyvek azonosítása a könyvtárban

            Minden nyomtatott dokumentum rendelkezik egy egyedi azonosító jellel, amit ISBN-számnak (International Standard Book Number) nevezünk. 1977 óta kötelező a használata. Segíti a dokumentumok visszakeresését és beazonosítását a számítógépes katalógusok használatakor. A Magyarországon kiadott könyvek ISBN száma korábban 963-mal vagy 615-tel kezdődött, ezeket mára megelőzi a 978 vagy a 979 is.

           A könyvtári állományba bekerülve a dokumentumok a könyvtáron belüli egyedi jelzésüket is megkapják, ez a leltári szám. A leltári számokat az adott dokumentumokhoz hozzárendelve a leltárkönyvben és/vagy az elektronikus katalógusban tartják nyílván. Kölcsönzéskor a kölcsönzött dokumentum leltári száma kerül feljegyzésre az olvasójegyen vagy az elektronikus nyilvántartásban.

            Az ISBN-szám és a leltári szám a katalóguscédulán minden esetben fel van tüntetve.

2 Dokumentumtípusok, információkeresés

könyvtár: dokumentumok tárolására, rendszerezésére és közreadására szolgáló intézmény ; hagyományosan könyvek folyóiratok, papíralapú dokumentumok és nyomtatványok gyűjtésével, rendszerezésével, tartalmi feltárásával, tárolásával és visszakeresésével foglalkozik ; a nem hagyományos ismerethordozók szintén az állományok részét képezik (film, zene, stb…)

dokumentum: rögzített ismeretet tartalmazó, az ismeret átadására szolgáló anyagi objektum.

Előállítása szerint:    - kézirato

                                - nyomtatott

                                - elektronikus:  - analóg:    - bakelit

                          - diafilm

                          - MC

                          - VHS

                                                        - digitális:  - CD, CD-ROM

                                                                         - DVD, DVD-ROM

                                                                         - blueray

                                                                         - internetes anyago

                              - más módon előállított (pl. mikrofilm)

Tartalma szerint:    - primer (elsődleges): kutatásról, fejlesztésről elsőként ad hírt, disszertációk, konferencia anyagok

                              - szekunder (másodlagos): más közreadott információforrások által közölteket dolgoz fel

                              - tercier (harmadlagos): elemző munkák, melyek a másodlagos forrásokat dolgozzák fel, szerepük az ismeretek rendszerezése

Formai sajátosságok szerint: 

                              - látható (vizuális):  - írásos: írásjelek alkotják

                              - ikonográfiai: képi ábrázolás, állókép vagy mozgókép (film, fénykép, képeslap, poszter)

                              - plasztikai: 3D alkotások

                              - egyéb

                              - hallható (auditív):   - zenei felvétel

                              - szépirodalmi művek

                              - ismeretterjesztő művek

                              - helyismereti dokumentumok

                              - tapintható (taktilis): – szobrok

                 - érmék

Megjelenés gyakorisága:      

                            - eseti: egyszeri, befejezett, lezárt (sokkötetes lexikon is)

                            - folytatódó: egymást követő, előre meg nem határozott folytatásból áll. Összefoglalóan periodikumoknak (időszaki kiadványok) nevezzük őket.

periodikum: jellemzője a folyamatos megjelenés. Azonosításukra a nyolc jegyű ISSN szám (International Standard Serial Number) szolgál.
Pl. HU ISSN 1215-5551

                            - sajtó: szabályos időközönként (pl. napilap, hetilap)

• napilap: gyors tájékozódást szolgál, címoldal helyett fejléc, főoldalon vezércikk, belső oldalak információi rovatokban, utolsó oldalon kolofón a szerkesztőségi információkkal
• hetilap: változatosabb témák, az illusztrált neve magazin, színes címlap, általában tűzött vagy ragasztott formátum
• folyóirat: friss tudományos és szakmai információk közreadása, címadatok borítófedélen, lapok számozása lehet számonként újrakezdődő vagy tárgyéven belül folytatólagos, tartalomjegyzékkel rendelkezik, utolsó számban lehet éves összesített név- és tárgymutató

- nem folyóirat jellegű: szabálytalan időközönként (pl. évkönyv, almanach), általában valamely eseményhez kapcsolódóan jelennek meg

könyv:  írásjelekkel rögzíti a megőrzendő és terjesztendő szellemi alkotásokat. Fizikai megjelenés szerint két típusa van: keménytáblás (kötött) vagy puhatáblás (fűzött).

Nemzetközi azonosításukra az ISBN szám (International Standard Book Number) szolgál. 1977 óta kötelező a használata. Segíti a dokumentumok visszakeresését és beazonosítását a számítógépes katalógusok használatakor. A Magyarországon kiadott könyvek ISBN száma korábban 963-mal vagy 615-tel kezdődött, ezeket mára megelőzi a 978 vagy a 979 is.

A könyvnek két része van: főszöveg és járulékos rész. A járulékos rész a címnegyedív (szennycímoldal, sorozatcímoldal, címoldal, kolofón/copyright oldal = szerzői jogi és megjelenési, kiadási adatok)

2.1 Könyv formátumú dokumentumok

A könyveket alapvetően három csoportba szokták osztani:

ismeretközlő művek,

irodalmi művek,

referensz művek (tájékoztató segédkönyvek) 

2.1.1 Ismeretközlő művek

Az ismeretközlő műveken belül megkülönböztetünk szakkönyveket és ismeretterjesztő műveket. A szakkönyvek tudományos munkák, felsőoktatási jegyzetek, segédletek. Az adott tudományterület szabályai szerint, korrekt, tudományos igényességgel írt munkák.  Az ismeretterjesztő könyvek jó színvonalú, tárgyilagos munkák, a szakkönyvektől azonban alapvetően az különbözteti meg őket, hogy a laikusok számára, közérthető, az érdeklődést felkelteni akaró stílusban íródtak. 
 

monográfia: olyan könyv, amely egy adott témát dolgoz fel részletesen. Vagyis hosszabb terjedelmű szakmunka, amely egy pontosan körülhatárolt témát dolgoz fel több szempontból, a teljesség igényével. 

tanulmánykötet: tanulmányokat tartalmazó összefoglaló munka, általában egy meghatározott tárgykörben. A tanulmány a szakirodalommal foglalkozó, azt feldolgozó írásművek egyik fajtája; általában a részproblémákat ismertető, feltáró, elemző összefüggéseket megállapító, kiegészítő apparátussal ellátott értekezés, dolgozat neve. Terjedelme változó, napjainkban általában a cikknél hosszabb, de a monográfiánál rövidebb publikációkat nevezik így. 

kézikönyv: Az egyik legjelentősebb kiadványtípus neve. Így hívják az új, általában nem naprakész ismereteket közlő, de valamely tudományterületet annak tudományos rendszerében, összefüggéseiben ismertető, az adott szakterületre vonatkozó alapvető tudnivalókat módszeresen tartalmazó műveket. Szerzőjük lehet egy személy vagy egy nagyobb tudóscsoport. A bennük található, feldolgozott anyag gazdagsága miatt mind a ténybeli mind a bibliográfiai tájékozódásra kiválóan alkalmasak.

2.1.2 Segédkönyvek

A segédkönyvek, avagy tájékoztató segédkönyvek/kézikönyvek alapvető fontosságúak az ismeretszerzésben. Nevük is mutatja, hogy elsősorban nem új tudományos kutatásról, soha nem hallott fejlesztési eredményekről szólnak, hanem már ismert, közreadott információforrások által közölteket dolgoznak fel.

 
enciklopédia: szisztematikusan, téma szerint rendezve közlik az általuk tárgyalt ismeretanyagot, az egyes fogalmakat tudományos igényességgel dolgozzák fel. Megadják a tárgykör szakirodalmát is. Két típusa van: általános- és szakenciklopédia. Az információ keresését betűrendes név- és tárgymutató segíti. Szak: A természet enciklopédiája. Általános: Gyermekenciklopédia, Ablak Zsiráf

lexikon:  betűrendbe sorolva közlik az egyes fogalmak (a címszavak) rövid, tömör, szakszerű magyarázatát. Az általános lexikon az általános műveltséghez szükséges, mindenki szármára hasznos ismereteket tartalmaz, a szaklexikon pedig valamely tudomány, szakterület eredményeit tárgyalja.

Általános: A Pallas Nagy Lexikona, Új Magyar Lexikon, Magyar Nagylexikon.

Szak: Néprajzi Lexikon

 
szótár: egy nyelv szavait betűrendbe sorolva közli. Két típusa van: egynyelvű és két/többnyelvű. A szavak, kifejezések jelentését magyarázzák az értelmező szótárak, a fordításra szolgáló szótárak pedig egy vagy több idegen nyelven adják meg a szavak megfelelőit, esetenként azok szinonimáit, valamint megadják a nyelv legfontosabb használati szabályait. 

Egynyelvű: Magyar Értelmező Kéziszótár, Magyar Szinonimaszótár

Kétnyelvű: Angol-magyar kéziszótár

adattár: egy-egy szakterület adatait gyűjtik össze, pl. menetrend, telefonkönyv, címjegyzék, kisokos.

atlasz: térképeket tartalmazó könyv.

bibliográfia: valamely tárgykörben megjelent művek, dokumentumok címeinek és könyvészeti adatainak gyűjteménye. Magyar Nemzeti Bibliográfia: A Magyarországon megjelenő dokumentumokat veszi számba évenként.

biográfia: adott szerző vagy szerzők életrajzi és irodalmi tevékenységének tudományos alaposságú leírása.

2.1.3 Irodalmi művek

            Két fő típusuk van: szépirodalom és szórakoztató irodalom. A két kategória elkülönülése nem objektív, koronként változó, mely mű hova tartozhat aktuálisan.

szépirodalom: művészi tartalmú és értékű alkotás

szórakoztató irodalom: szórakoztató céllal bíró, különösebb tárgyi ismereteket nem tartalmazó, művészi élményt nem nyújtó könyv

2.2 Információkeresés

Folyamatosan információk vesznek körül bennünket, valamint tanulmányaink során elvárják tőlünk, hogy ezeket tudjuk hasznosítani, alkalmazni, és szükség esetén keresni is.

Például egy házidolgozat megírásához szükségesek előzetes ismereteink, valamint a felkutatandó tények, megállapítások. Ahhoz, hogy jól sikerüljön a házidolgozat, több információforrást is meg kell vizsgálni, fel kell dolgozni.

A könyvtári információkereséshez szükséges tisztában lenni az adott könyvtár sajátosságaival, azaz:

- osztályozási rendszerével: ETO számokat használ vagy mást? (pl Ranganathan vagy Dewey osztályozási rendszerei)

- a könyvtári tér kialakításával: szabadpolcos vagy zárt raktári rendszerű

- rendelkezik-e katalógussal: elektronikus vagy cédulás

- kölcsönzési szabályzat

- könyvtári házirend

Az információkeresés az általánostól a konkrétig történik, érdemes lexikonokkal, enciklopédiákkal kezdeni az adott téma ETO szakjelzetével jelzett polcokon. Az információkat a tág témától kezdve szűkítjük, közbe folyamatosan görgetve a felhasználható forrásokat. A megtalált információkat kijegyzetelhetjük, lefotózhatjuk, lefénymásolhatjuk.

2.2.1 Példa keresésre:

Házidolgozat címe: Arany János balladaköltészete

1. Különböző kézikönyvekben, pl. Magyar Nagylexikon, Új Magyar Irodalmi Lexikon) rákeresnük a következőkre:

· Arany János

· ballada

· magyar irodalom a XIX. században

A könyveket a következő ETO jelzeteknél találhatjuk: 010, 810, 894

2. A könyvtári katalógusban szintén rákeresünk a következőkre:

· Arany János – szerző szerinti és tárgyszó katalógus

· ballada – tárgyszó katalógus

· magyar irodalom a XIX. században – tárgyszó katalógus

3. A katalógus alapján talált dokumentumokat megkeressük a szabadpolcon vagy kikérjük a raktárból, és kijegyzeteljük.

4. Ha további dokumentumokra kapunk javaslatot, a katalógusban azokra is rákeresünk. Pl X szerző hivatkozik művében Y-ra, ekkor Y szerzőre rákeresünk a katalógusban, találhatóak-e munkái a könyvtárban.

5. Ha adott dokumentumot nem találunk, kérhetjük a könyvtáros segítségét:

· megnézheti, kölcsönözve van-e, és mikor hozzák vissza, ekkor elő is jegyezhetjük

· beszerezhető-e könyvtárközi kölcsönzéssel

6. Ha a könyvtárnak van folyóirat katalógusa, ott is kereshetünk. Ha nincs, az internetes folyóirat archívumokban folytassuk a keresést.

7. Fontos, hogy a dolgozat végén az általunk használt irodalmakat szabályos bibliográfiai leírással feltüntessük.
Pl.: Imre László: Arany János balladái, Bp., Tankönyvkiadó, 1988, p. 60-62.